Ültetvények vízgazdálkodása és öntözése

Fák, gyümölcsfák csepegtető öntözése

Almafa és vízgazdálkodás

A vízgazdálkodás egyik ága a mezőgazdaságban a csepegtető öntözés, ami az éghajlat és a gazdaságosság függvényében egyre több fajt tesz elérhetővé Európában is. Az egyes feladatokhoz eltérő öntözőberendezés-típusokat alakítottak ki. Az ültetvények esetében e berendezést több évre, fás növényeknél 15-20 évre, bogyósgyümölcsűeknél 2-8 évre tervezzük.

Egynyári gyümölcs kultúrák, ültetvények esetében pedig általában számítani kell a felszín feletti vezetékek évenkénti cseréjére, illetve telepítésére.

A gyümölcsfák és a szőlő csepegtető öntözése

Gyümölcs- és szőlőültetvényeinkre jellemző, hogy döntően rossz vízgazdálkodású területeken létesültek. Ilyenek a domboldalak, illetve az alacsony víztartó képességű homoktalajok.

E tájak nagy részén az öntözővíz csak korlátozottan áll rendelkezésre, így a víztakarékos öntözés szükségszerűen előtérbe kerül. A gyümölcsfák és a szőlők nagy részének kiterjedt a gyökérrendszere, tehát jól hozzá tud jutni a mélyebb talajrétegek víztartalékához is. Ebből következik, hogy az átmeneti szárazságot viszonylag jól tűrik. Ennek ellenére a jó minőségű nagy terméshez szükség van az öntözésre.

Az öntözés vízszükséglete

A csepegtető öntözés elsőként e kultúrákban alakult ki és terjedt el. Ennek elsősorban ökonómiai okai vannak, de a kísérleti adatok azt is igazolják, hogy az állókultúrák jól hasznosítják a víztakarékos, egyenletes vízellátást, Ez azt jelenti, hogy más öntözési módhoz viszonyítva, Kevesebb mint 50%-os vízmennyiséggel hasonló vagy jobb eredményeket lehet elérni mikroöntözéssel. Nagy ökonómiai előny, hogy a berendezést az ültetvény élettartamára lehet tervezni,

Alma öntözése

A hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül az alma foglalja el a legnagyobb területet, és c gyümölcsfaj öntözése is a leggyakoribb. Az almások nagyobb arányú öntözését indokolja, hogy területegységre vetítve a legnagyobb hozamú fás gyümölcsfaj. A hozamok a területegységre jutó fák darabszámának növelésével fokozhatók, ezzel nő a lombfelület, aminek következtében fokozódik az ültetvényállomány vízfogyasztása. Öntözés esetén a sorközök füvesíthetők lesznek, ami csapadékos időben lehetővé teszi a zavartalan közlekedést, növényvédelmet, szüretet.

Az almafák vízigénye

A fák, illetve az ültetvény vízigénye döntően a következő tényezőktől függ:

• a legnagyobb vízfogyasztó növényi résztől, a lombfelület nagyságától. Ezt a gyakorlatban legjobban a területegységre jutó lombfelület, azaz a levélfelület-index határozza meg (Li). A Lí az ültetvény intenzitásának növekedésével nő. Míg a hagyományos ültetvényekben ez az érték 0,8-1,2, addig a sövény és karcsúorsó koronaformák esetében min 2,5-4. A vízfogyasztás közel hasonló mértékben változik.
• a meteorológiai tényezőktől. Hazánkban elsősorban a napi közép- hőmérséklet alakulásától, valamint a levegő páratartalmától, amelyeket az A típusú párologtató kád párolgási adatai jól összegeznek.