Az 1896-as „Tanulmányok a hisztériáról” kötet negyedik esetében Freud ugyanis tévesen egy temporális epilepsziában szenvedő lány tüneteit minősítette szorongásos pánikrohamoknak. Az eset tanulsága máig érvényes: megannyi testi betegség keltheti felszínes megközelítésben a pánik látszatát, és ez igaz fordítva is. A pánik tényleges felfedezése az 1950-es években történt, amikor Donald Klein az akkor kifejlesztett antidepresszánst hatásosnak találta az addig semmilyen gyógyszeres kezelésre nem reagáló, atípusos schizofrénekként kezelt, halálfélelemmel kísért szorongásrohamoktól szenvedő betegek csoportjának kezelésében.
A pánikbetegek körülbelül felénél-harmadánál alakul ki a szorongások pánik speciális formája, az agoraphobia. Az agorafóbiások rettegnek minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudnának könnyen szabadulni, félelmeik alapjául szolgálnak a szűk és körbezárt helyek, mint például a busz, a lift vagy a metró, illetve a minden irányban nyitott térségek, mint a tengerpart vagy rét. Ezek mind olyan helyek, ahonnan nem tudnának kiszabadulni pánikroham esetén, Rettegésük tárgyai között szerepel az is, hogy az esetleges pánikrohamukat mások is észreveszik és nevetségessé válhatnak.
Az agorafóbia tünetei tehát így írhatók körül:
A beteg lehetőleg elkerüli, hogy olyan környezetbe menjen, ahol nem érzi magát biztonságban. Azaz a pániktünetek (szívverés, légszomj...) nem jellemzők rá, mert eleve elkerül minden pánikhelyzetet, például sokan az utcát, nyílt tereket, mások az üzleteket, különösen a nagy áruházakat, vagy középületeket kerülik el gondosan. Ha valami miatt mégis muszáj ilyen helyre mennie a betegnek, akkor ott nagyon rosszul érzi magát, például izzad, zsibbadhatnak a végtagjai, vagy remeg - felléphet a pánikroham. Összességében lehet, hogy nem is tudja a feladatát elvégezni, mert panaszai miatt valósággal el kell onnan menekülnie.Gyakran jelent segítséget, ha valaki elkíséri a beteget és így rosszulléte esetén számíthat valakire. Voltaképp a kezelés is effajta segítség.
Az agorafóbia kezelése
Az agorafóbia kialakulásában és fennmaradásában fontos szerepet játszik az elkerülő viselkedés megnyugtató hatása, ezért a kognitív viselkedésterápia - mint kezelés - az elkerülő viselkedés megszüntetésére irányul. Ennek egyik ismert eszköze, hogy a páciens először csak relaxált állapotban elképzeli, hogy sétálgat az utcán vagy utazik a buszon. Ha már képzeletben eljut addig a szintig, hogy el tudja viselni a szorongást, akkor fokozatosan az életben is elkezdi gyakorolni a helyzeteket eleinte a pszihotrapeute részvétele mellett.
Ha a fóbiás pánikbetehbeteg minden gyakorlásnál azt tapasztalja, hogy nem következik be az, amitől korábban rettegett, szorongása lassan oldódni kezd. Így küzdhető le az agorafóbiás szorongás gyógyszer nélkül.
